Mostanra elérkezett az idő, hogy végre kezd összeállni a ház, amit én nemes egyszerűséggel Polgári Otthonnak neveztem el.:) Persze ennek is megvan a maga oka, a ház ugyanis 110 éves! Azért ez már szép kor, akár honnan is nézzük. Na és persze minden jellemző rá, ami egy polgári otthonra jellemzőnek kell legyen. Tágas belső terek, nagy belmagasság, hatalmas széles boltívek, régi gerébtokos ablakok. Ezeket a tulajdonságait mind mind imádom, mondhatnám úgy is, ezek miatt a tulajdonságok miatt szerettem bele. Mégis miután átvettük a kulcsokat, akkor döbbentem rá, hogy ebben az otthonban tudni kell élni, ennek lelke van, és egészen mást " kíván " mint amit én elképzeltem. Így aztán voltak nehéz pillanatok, de mostanra mondhatom vannak már olyan részei amiket kimondottan szeretek. Most ezekből a részletekből következik egy kis szösszenet.
 |
| A hálószoba az elegáns fejvéggel, ami a belmagasságot hivatott csökkenteni. |
 |
| A nemrég felújított íróasztal, ami egyenlőre a hálószobába került. |
 |
| Az apró részletek. |
 |
| A nappali egy részlete, a szintén általam felújított asztallal. |
 |
| A szépséges porcelánok. |
 |
| A félig kész konyha. |
 |
| A minden évszakban hangulatos ablakok. |
 |
| A folyamatosan változó dekoráció. |
 |
| A folyamatosan velünk költöző kandalló. |
 |
| Na és persze Ámor kutya. |
Itt tartunk most, de még ugyanannyi előttünk van, mint amin az elmúlt fél évben már jó sokat dolgoztunk. Befejezésre vár a konyha, a fürdőszoba, a vendégszoba, a nappali.... De egy biztos, már most nagyon szeretjük, még akkor is ha egyenlőre még minden folyamatosan változik, keresi a helyét.
Eni
0 megjegyzés