Úgy gondolom, nem mindig van szükség szavakra, hogy valamit megmutassunk. Így vagyok én az általam tervezett első kerttel is, ami sok-sok buktató és nehézség árán 8 év kemény munkájával érte el végleges formáját. Szóval a végeredményről meséljenek a képek:
Mivel ez egy személyes blog, nem titkolom, ez nem csak az általam tervezett első kert volt, hanem a saját kertem volt, amitől most búcsúzom, ez talán kicsit furcsán hangzik, de igen egy kerttől is lehet búcsúzni, ha az volt életed egyik fő műve amit úgy érzel létrehoztál. Nekem az volt, mert hisz " Kertész legyen ki boldogságra vágyik " ebben a kertben én egy kicsit kertész lehettem és rengeteg boldogságot adott nekem, aminek aztán egyszer csak vége lett.
Nem véletlen, mint ahogy az sem, hogy a patakos képet tettem utoljára, hiszen rengeteget ültem a kis tó partján és hallgattam a patak csobogását.
Talán ez egy kicsit szomorkás bejegyzésnek, sikerült, amit remélem elnéztek nekem:)
Eni
Enikő, ez csodás!! A kövekkel kirakott patakos rész a kedvencem, ...első pillanatra a Hét-vályú forrás jutott eszembe :) Várom a következőt! puszi
VálaszTörlésRemélem más is várja:)
VálaszTörlésAmint időm engedi jön a következő, sőt Gergő első írása is készül!
Eni
De jó, hogy megtaláltam ezt a részt is ! Sajnálom, hogy búcsút kellett venned, de biztasson a gondolat, hogy létre hozhatsz még újabb szépséget is.
VálaszTörlésGratulálok, szép munka volt !
Köszönöm Alice valóban imádtam, és még egy ilyen kertem nem lesz többé, de a jövőbe kell nézni! :)
Törlés