Azt hiszem azzal nem mondok újat, hogy lassan véget ér az esztendő, és nyakunkon egy újabb.
Ilyenkor mindenki kicsit visszatekint, számot vet, végiggondolja az elmúlt év eseményeit. Természetesen így vagyok ezzel én is, töprengek, gondolkodom napok óta, hogy mi legyen az év utolsó bejegyzése? Bia ( http://bluerdesign.hu/blog/ ) listája nagyon tetszik, egyszer talán megírom én is :) és tetszenek a képes összefoglalók is, de ezeket már mind láttuk, láttátok, így én most nem a legnézettebb bejegyzéseimet szedem össze, ( úgyis jobban szeretitek a facebook oldalamat :) hanem egy kicsit mesélek magamról, illetve a 2013-as évemről.
2013. mint minden év, egy kissé döcögősen indult, így januárban nem is történt semmi változás, leginkább az előző év fáradalmait, illetve első közös karácsonyát próbáltuk kipihenni, ami lássuk be mint a legtöbb mozaikcsalád esetén, nálunk sem sikerült zökkenőmentesre. Az idei már egy fokkal jobb volt, fel a fejjel aki hasonló cipőben jár :) Szóval volt mit kipihenni.
Februárban már nem nagyon bírtam magammal, és úgy döntöttem nem nézhetem tovább azt az utálatos zöld falat, és ecsetet ragadtam. Így a női otthon egy teljesen más arculatot kapott. Két év után végre úgy éreztem otthonunk lett a fiaimmal.

Nem tagadom elszúrtam, utáltam is rendesen.

Hozzám valahogy ezek a halvány pasztellszínek, na és persze az angol lakberendezés kicsit közelebb áll.

Majd éppen hogy elkészültünk megérkezett a tavasz, és nekem nagyon elkezdett hiányozni a kert. valahogy ekkor tájt lett elegem a kétlaki életből is, így elhatároztuk a párommal, mese nincs dönteni kell. Igen ám, de hogyan? Budakeszi vagy Gödöllő ? Gödöllő vagy Budakeszi? Valahogy minden nap más megoldás tűnt ideálisnak, de nekünk döntenünk kellett, mert nyakunkon volt a kisebbik fiam iskolaválasztása, ami ugye nem mellékes szempont. Döntöttünk, győztem! :) Maradunk Gödöllőn. Nem nem vagyok ilyen önző, de a pro és kontra érveket összevetve, ez tűnt a legjobb megoldásnak.
Igen ám, de ennek ára volt, nem is kicsi, A Női Otthon. így a lakásra kikerült az ELADÓ tábla, és mi őrült házkeresésbe kezdtünk ezernyi kétellyel. Mind árban, mind környékben, mind stílusban konkrét elképzeléseink voltak, na és persze szerelem legyen az első látásra. Sok sok kudarc után valamikor nyár elején megláttam egy hirdetést, döntöttem, döntöttünk, ha már Gödöllő, akkor nekünk ez a ház kell. Osztottunk, szoroztunk és belevágtunk. Persze mindez nem ment ilyen egyszerűen, de egyszer csak úgy augusztus közepén azt vettük észre, hogy hoppá, már megint benne vagyunk egy házfelújítás kellős közepében. Ideg tépő, és kapcsolat próbáló feladat volt, de nem volt visszaút :)

Innen indultunk, ami első ránézésre nem tűnik nagy falatnak, de ugye egy öreg ház, (jelen esetben 110!!!) buktatói menet közben jönnek elő, de erről majd egy sorozatban szeretnék beszámolni.

Még fel sem ocsúdtunk az első sokkból, hogy mi vár ránk, jött az újabb hír, hogy két hetünk maradt, hogy kiköltözzünk A Női Otthonból, és beköltözzünk új otthonunkban. Persze a vevőnek örültünk, a tempónak kevésbé, így egy őrült hajsza után gyerkőcöm szeptember elsején innen ment iskolába. A körülményeket nem részletezném, de gyerekszobánk volt :)

Brúnó a tesztalany.

Természetesen az év hátralevő része is a ház felújításával, no meg persze az összecsiszolódással telt, mert hát ugye lakva ismerszik az ember :)
De nem baj, alakítjuk, formáljuk egymást és persze kompromisszumokat is kötünk, mert hiszem, hogy ebben a korban már másképpen nem megy.
És, hogy hogyan állunk most? Nem titok arról már letettem, hogy Karácsonyra elkészülünk, majd Húsvétra, de legalább 2014-ben sem fogunk unatkozni. És, hogy happy and is legyen a végére, még két képet tartogatok a számotokra. az első tanúsága, hogy félkész házban is lehet karácsonyozni, csak a rumlit nem kell fotózni, a második, Tamás kérte a kezem, a fiaim pedig adták:)

Félkész házban, talán az eddigi legjobban sikerült fám:)

Eljegyzés 2013. 12. 14. :)

Hát ez volt a mi cseppet sem unalmas 2013-as évünk, remélem a 2014-es egy kicsit nyugodtabb lesz, és év végégén ha számot vetek, újabb jó hírrel számolhatok be Nektek.
http://www.youtube.com/watch?v=ErO3DiVc9vU  ( Én leszek.......... )
Köszönöm, hogy velem voltatok egész évben, és NAGYON BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK NEKTEK!
Remélem 2014-ben is találkozunk! Eni

Amint közelednek az első fagyok gondoskodnunk kell a kertben telelő növények fagykár elleni védelméről, mert ha ezt nem tesszük, illetve nem jól tesszük meg, tavasszal kellemetlen meglepetésben lesz részünk. És mint tudjuk ezek a különlegességek igen csak a kertbarátok szívéhez nőnek. Szerencsére ma már rengeteg lehetőség áll a rendelkezésünkre, hogy mindezt szakszerűen meg tudjuk tenni.

Mulcs, ami nem csak nyáron, hanem télen is nagyon hasznos!

Kókuszháncs tekercs, az igazán kényes növények részére.

A legújabb kedvencek, nemcsak hasznosak, hanem roppant dekoratívak is!

Fehér facsemete védő, ami nemcsak az apró rágcsálóktól, de a fagyhasadástól is megvédi a fiatal növényeket.

A kép illusztráció, a Kamélia a mi éghajlati viszonyaink között nem biztos, hogy túléli a telet!

Bizony akár van, hó, akár nincs, ilyenkor december tájékán már ezek a kedves madárkák nem nagyon találnak a természetben elegendő eleséget, így ne felejtkezzünk meg az etetők feltöltéséről.

Az én nagy kedvencem a könnyen és gyorsan elkészíthető madárkalács, ami akár néhány csészébe töltve is igen jól mutat.

Tegnap este csupán néhány képet töltöttem fel a facebook oldalamra, ami sokak kíváncsiságát felkeltette, ezért most lássuk a részleteket, de előtte felfedem a festéket! Persze csak a dobozát, a részleteket a leírásokban megtaláljátok:)

A várva várt festék.

Gondolom a sima zománcfestéket senkinek nem kell bemutatnom, aki dolgozott már vele, azt is tudja, hogy ha ilyet használunk ( márkától függetlenül ) mi az eljárás menete. Csiszolás, alapozás legalább kétszer, zománcfesték felvitele minimum szintén kétszer és már készen is vagyunk:) Na ez az ami nem megy olyan gyorsan, és a türelmetlen emberek mint én is, nem nagyon szeretik ezt a macerát. De eddig nem nagyon volt más alternatíva, így hát ezt használtam, és így történt, hogy egy könyvespolc akár napokig készült.
Majd egy napon egy kreatív festőtanfolyamon megismerkedtem Biával ( http://bluerdesign.hu/blog/ ) és az ASCP-vel. Ez egy speciális festék, de erre részletesebben nem szeretnék kitérni, hiszen Bia  illetve Enikő ( http://www.nemiskacat.hu/category/blog ) oldalán minden fontos információt megtudtok róla. Ők már nagyon járatosak ennek a festéknek a rejtelmeiben.
Én csupán a saját tapasztalataimat szeretném megosztani veletek, mert hát természetesen iszonyú kíváncs természetem lévén én is rendeltem belőle:) Hogy hol, arról majd egy picit később. Persze előtte jó sokat bújtam a netet és böngésztem Bia és Enikő oldalát.
Két " tesztalanyom " volt, egy régi kopott cserép, és egy barna képkeret amit nem szerettem.
Akkor lássuk mire jutottam velük:

Egy régi koszos cserép, amit csupán letöröltem, és most jön a lényeg: mindenféle csiszolás alapozás nélkül átkentem EGY réted ASCP-vel.

Ugyanezt szerettem volna kipróbálni ezen a képkereten, egy hagyományos vízbázisú festékkel.

Ez történt a cseréppel, ami ASCO-vel lett festve, ami ma már a helyén áll és már csak azt kell kitalálnom kapjon-e valamilyen plusz díszítést? Nem vacakoltam, nem kapott második réteget, a színe így tökéletes ahogy van.

És így áll a képkeret egy nap után HÁROM réteg zománcfesték felhordása után. Azt hiszem nem kérdés, hogy ennek a befejezése nem egy fél órás meló lesz(:

Természetesen az ecsetek teljesen egyformák voltak, tehát a két festési mód semmiben nem különbözött a festéken kívül, de azt hiszem ez a különbség szemmel látható. Természetesen a képkeretet is meg fogom mutatni, talán holnap estére elkészül.
És még egy nagyon fontos dolog amiért én mindenképpen ki szerettem volna próbálni ezt a festéket, az az, hogy gyakorlatilag bármire festhetünk vele mindenféle előkészület nélkül. Nem véletlenül teszteltem egy koszos cserépen. És még valamin, egy textil darabon, mert igen ez a festék ott is megállja a helyét, ami számomra elképesztő. Erről már videót mutattam a facebook oldalamon, de most természetesen ki is próbáltam.

Azt hiszem a kép önmagáért beszél, eltekintve attól, hogy a nagy kapkodásban elfelejtettem kimosni a sablont(: De mint mindent ezt is ki kell tapasztalni és gyakorolni kell. Én azt hiszem ez a sikerélmény titka!

És, hogy hol tudtok hozzájutni?
https://www.facebook.com/notes/nemiskacat/annie-sloan-chalk-paint-fest%C3%A9k-rendel%C3%A9s/605101602887936
Remélem Enikő elnézi nekem, hogy betettem ide ezt a linket, ami azért is hasznos, mert ezen keresztül nagyon sok fontos információt tudtok meg erről a festékről.

Valami hasonlót kerestünk, de ez nem ránk várt.

Majd megtaláltuk az igazit, amit talán érthető okokból kívülről nem szeretnék megmutatni.

Az ominózus cserépkályha, ami sajnos nem volt első látásra szerelem:) Mára viszont pontosan kirajzolódott, hogy mihez fogok kezdeni vele.

A ház egyik legkedvesebb része, ami majd a télikert funkcióját tölti be, ha kirepülnek a gyerekek, na de ne rohanjunk ennyire előre:)

És hát a történelmi kert ( szó szerint az, mert a Királyi Kastély főkertészének épült a ház ) ami jelenleg kissé elhanyagolt állapotban van.

Ízelítőnek ennyi, a második részben folytatom az ez első tennivalókkal, és az első nehézségekkel.
Itt szeretném még megjegyezni, hogy a kert rendbetételéhez olyan szakembert keresek, aki esetleg referencia munkaként részt venne a kert tervezésében és kialakításában, olyan feltételekkel ami mindkettőnknek megfelel.

Ma reggel limonádét készítettem a fiúknak, citromfűvel, narancs ízű mentával és sztiviával. Ezeket természetesen mind a balkonomon " szüreteltem ", szerencsére tavasz óta szép nagyra nőttek, sok más fűszernövénnyel együtt. Miközben szedtem eszembe jutott, hogy készítek néhány képet, immár az utolsókat. Furcsa érzés volt, az egyik szemem sír, a másik nevet. Hiszen minden ami itt található, azt én hoztam létre egyedül, szinte a nulláról újrakezdve az életemet. Ez egyféle terápia is volt, amolyan belső utazás, mialatt igazán felnőttem, megtanultam felelősséget vállalni a gyerekeimért és magamért. Furcsa, hogy még családban él az ember, az egy egészen " más " állapot.
És persze " nevetek " is, hiszen most megint egy új élet kezdődik, reméljük zökkenőmentesebb és nyugodtabb, és ha mindenen túl leszünk, akkor nem győzitek nézegetni a képeket az én kertemről:)
Lesz munka bőven, de persze ezt nem bánom:)
Szóval jöjjenek az utolsó képek:

A legújabb szerzemény, tele virággal és apró eperszemekkel, amik remélem hamarosan beérnek:)

A tavaszi csüngő eper, ami ugyan nem terem folyamatosan, viszont újabb és újabb hajtásokat növeszt, amiket ősszel már lehet szaporítani.

 Ezen kívül van még egy Olaszországból hozott giga levelű eper, ami éppen virágzik, csak elfelejtettem lefényképezni(: Szóval eper fronton azt hiszem jól állok:) Kíváncsi leszek, hogy kiültetve melyik lesz az igazi befutó? Érdekes módon ízre eddig a rózsaszín virágú a legfinomabb.

Egy újabb jó hír, a virágzó Calamondin. Még a citromot, ami elvileg könnyebben nevelhető, semmilyen módon nem tudom virágzásra bírni, ez az apró bokrocska folyamatosan terem és virágzik:)

Egy újabb szerzemény, igaz lassan nem férek ki a teraszra:) Aloé Vera, ami igazán jól tűri a gyűrődést, és csípések égések esetén nagy hasznát vesszük! Én úgy gondolom minden háztartásban érdemes legalább egy tövet nevelni, hiszen semmilyen különleges igénye nincs.

Onnan ahonnan ez a tő származik, ( köszönet érte a Tihany Gyöngye Villa tulajdonosának ) hazakerült még egy kis füge sarj is, ami szerencsére minden félelmem ellenére úgy néz ki beállt. Fényképet viszont még nem mutatok róla, mert egy egész bejegyzést szánok neki, ehhez viszont egy kis kutató munkára lesz szükségem, mert az anyatő Illyés Gyuláé volt. Ugye, hogy milyen kicsi a világ?:)

Természetesen virágok is vannak:) Ez a leander nagyon hálás, tavasz óta folyton hozza a virágait, és szerencsére a tetvek is elkerülik, ami a leander esetében nem elhanyagolható tényező!

És a folyton virágzó balkonláda, ami egy igazi vegyes kavalkád, csupán a színek összhangjára figyeltem mikor beültettem.

Természetesen, mutathatnék még lila csili paprikát, levendulát, rozmaringot......... hiszen az erkély mint említettem tele van, de akkor ennek a bejegyzésnek nem lenne ma vége:)
De azt hiszem ennyiből is kiderül, ha van kedvünk, türelmünk és elég elszántak vagyunk, egy csupán 3 nm-es balkonon is " csodákat " művelhetünk. 
Hát ezek voltak az utolsó képek..........
Remélem a bevezetőben írt kis kitérőt elnézitek nekem, és velem együtt várjátok milyen is lesz az a bizonyos kert. Annyit elöljáróban elárulok róla, hogy egy kastély főkertészéé volt, de azóta már sajnos " feldarabolták ", így nekünk csak egy nagyon kis rész jut, és persze sokat vesztett hajdani fényéből is.
Eni

Néhány képet már ízelítőnek mutattam nektek Mártiék otthonáról, ami engem leginkább egy meseházra emlékeztet. Külön érdekessége, hogy mivel Márti Lengyel, és tulajdonképpen anyai ágon a párja is, mégis nagyon szereti a régi magyar dolgokat, így rendszeresen meglátogatja a közeli piacot hátha valami kincsre bukkan:) Ezt ötvözi nagyon ügyesen a Lengyel múltjával, és némi skandináv beütéssel, amit szintén nagyon kedvel. Ebből a " hármas egységből " és persze Márti kreativitásából jött létre az Ő kis meseházuk:)

Részlet a hátsó bejáratból, ahol ez a két kék bödön fogadja a látogatót, rózsaszínű muskátlikkal beültetve.

Az ablakban ez a kék madár fogad minket, ami Márti keze munkáját dicséri.

Egy apró részlet az előkertből.

Kék színből bent sincs hiány, úgy látszik nem csak az én kedvenc színem:)

Nyárra hangolódás. Az összhang itt is tökéletes.

Apró részletek, és bár a kép nem igazán adja vissza, de ez a szív is halvány kék:)

Íme a példa, hogy egy kis kreativitással a legegyszerűbb függönyt is egyedivé tehetjük!

Ez a terasz a tökéletes pihenés színtere, már csak egy napvitorla hiányzik:)

Csendélet.

Ugye mennyire egyszerű, mégis milyen mutatós?

Egy gyönyörű falikút, az elmaradhatatlan kiegészítőkkel.

 Rengeteg ötlet, rengeteg kreativitás és azt hiszem a két kultúra keveredése az ami ezt az otthont igazán otthonossá és egyedivé teszi.Mártiék otthonával a közeljövőben még biztosan találkozni fogtok, mert rengeteget fényképeztem, jobbnál jobb ötleteket, amiket képtelenség egy bejegyzésbe belezsúfolni.
Eni

 Ez a bejegyzés terveim szerint egy sorozat első része, és ha minden jól megy Andi barátnőm folyamatosan ellát minket kreatív háztartási tippekkel, amit én is folyamatosan tanulok tőle.
Mostanra már egészen zöldek vagyunk, illetve a vegyszerek nagy része eltűnt a lakásból. És, hogy mik váltották fel ezeket? Erről fog szólni ez a sorozat.
"Egy kedves barátnőm ( ez lennék én) nyaggat már hónapok óta, hogy érdemes lenne megosztanom azokat a zöld és kreatív, háztartásomban megtalálható, dolgokat, amiket én sikeresen használok. Egyébként szerintem a környezettudatos emberek jó része ezeket már ismeri, de itt megpróbálom összefoglalni ezeket a tapasztalatokat. Az egész zöld gondolkodásom és életvitelem akkor kezdett formát önteni, amikor kertes házba költöztünk 11 évvel ezelőtt. Azóta ez a zöld érzés évről évre erősödött bennem, és ma már tudatosan törekszem a minél kreatívabb és környezet tudatosabb megoldásokat megtalálni az életünk minden terén.
Az első lépéseim a komposztálás és a kutyatartás (minden ételmaradékot ő evett meg, így nem dobtunk ki élelmiszert) volt, majd egy nyuszi örökbefogadása, aki a komposzt láda mellett eltüntet minden háztartási zöld hulladékot.

Legjobb megoldás, ha rögtön két komposztálót helyezünk el egymás mellett, az egyikben a friss, a másikban pedig a már érett komposztot tároljuk. Akár dekoratív növényekkel is körbeültethetjük.

Nem kell mindig friss répát vennünk, mindenféle háztartási maradékot szívesen megeszik.

Következő lépésként átállítottam kis családomat a szelektív hulladékgyűjtésre, amit már
tudatosan, meggyőződésből tettem. Akkor Gödöllőn még nem volt megoldva a szelektív hulladékgyűjtés, emiatt itt is kreatívan kellett gondolkodnom:
• Az üveg hulladékot a nagybevásárlásaink alkalmával elvittem a helyi üveggyűjtő szigetre.
• A papír hulladékot dobozokban és papírtáskákban gyűjtöttem és évente 2 alkalommal az iskolai/óvodai papírgyűjtésbe kerültek.
• A nem komposztálható és az állataink által nem elfogyasztható egyéb hulladékot kénytelen voltam a szemétgyűjtőbe dobni.
• Vásárláskor lehetőség szerint olyan termékeket választottam, melyek minimális csomagolással rendelkeztek (pl előnyben részesítettem a nagy kiszerelésű termékeket, hiszen fajlagosan ezek kevesebb csomagoló anyaggal, azaz szeméttel bírtak)
Azonban az igazi áttörést akkor éltem meg, amikor várandós lettem 3. gyermekemmel.
Akkor már elég zöld voltam ahhoz, hogy tisztában legyek azzal, hogy a baba nem megfelelő környezete és a rá ható tényezők is károsak lehetnek érzékeny pici lényére.
Sok év kihagyott babázás után újra beleástam magam a babaápolás rejtelmeibe, amiből jelenlegi igazán környezettudatos életem kialakult.
Az első megoldandó feladatnak a pelenkázás tűnt: túl sok veszélyes hulladék, nem a baba
érzékeny bőrének megfelelő anyagok az eldobható pelenkában. Szóval visszanyúltam a múltba és a jövőbe egyaránt: Ráakadtam a modern mosható textilpelenkákra, azonnal tudtam, ez kell nekünk.
A mosható pelenkák használata és az új családtag érkezése azonban egy sor olyan további lépést kívántak meg a háztartásom vezetésében, ami ma már a legtermészetesebb dolgok közé tartozik nálunk. És szó szerint értsétek a természetes szót."

Ugye milyen jól érzi magát benne?:)

És még itt is milyen büszkén viseli!:)

A pelusokról bővebben: http://bambio.hu//
https://www.facebook.com/pages/Bambio-Web%C3%A1ruh%C3%A1z/102166953168145
A sorozat következő részében pedig a környezetbarát mosás titkairól olvashattok.
Képek forrása: Bambio webáruház, Kriszti nyulas blogja, Zöldbolt.hu