Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.
... Bizalmas szívvel járom a világot
S amit az élet vágott,
Behegesztem a sebet a szívemben
És hiszek újra régi szeretetben,
Ilyenkor decemberben
... És valahol csak kétkedő beszéd
Hallok szomorúan nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak s higgyünk rendületlen
S ne csak így decemberben.
Juhász Gyula: Karácsony felé.

Nem szeretnék, hosszú litániát írni ehhez a poszthoz, mert úgy gondolom ez a kis versidézet mindent elmond arról, hogy mit gondolok én erről az időszakról. Az advent számomra valóban a készülődés, várakozás időszaka, ami az ajándékkészítésről, a ház ünneplőbe öltöztetéséről, és természetesen az elmaradhatatlan sült alma, és mézeskalács illatról szól. Ebbe engedek most egy kis betekintést, hogyan készülődöm én, miközben a lakásban folyamatosan halk karácsonyi zene szól.

A lakás ékessége, talán mert most csináltam először, idén ez a grincs fa.

Természetesen a háló sem maradhatott ki, hiszen bármilyen hihetetlen, időnk nagy részét ott töltjük.

Ékszertartó ünnepi ruhában.

Balerinám mellett a másik nagy kedvenc a jégkirálynő, angyalnak álcázva.