Hosszú hosszú töprengés, vívódás után szántam rá magam, hogy leírjam ezt a pár gondolatot, de úgy érzem muszáj megtennem.

Biztosan többen értesültetek róla, hogy remélhetőleg november elejére elkészül a saját műhelyem EnArt Design Stúdió néven, ennek tükrében már meghirdettem az első workshopomat, amit reményeim szerint, még jó sok fog követni, és az sem titok, hogy nem mindegyiket én fogom tartani.

Itt emelném ki, hogy még van néhány szabad hely, így továbbra is várom lelkes kézművesek jelentkezését, akik akár állandó jelleggel, akár néhány alkalommal csatlakoznának ehhez a kis csapathoz, és megtanítanák amit tudnak. Egyszóval a műhely időnként kiadó!!!

És tulajdonképpen ez az a momentum, amiért most úgy döntöttem leírom a gondolataimat, ( bár nem érzem úgy, hogy magyarázkodnom kellene ) mert bár még meg sem nyílt a műhely állandó támadások kereszttüzében érzem magam. Hogy mégis, ki vagyok én, és, hogy merek másoknak konkurenciát csinálni? A válaszom nagyon egyszerű, nem csinálok senkinek konkurenciát, hiszen én már akkor ezzel foglalkoztam, ezt tanultam, mikor még nem is workshopnak, hanem kézműves foglalkozásnak hívták ezeket a  mini tanfolyamokat. Ha jól számolom éppen 12 éve vagyok a szakmában, mikor kis városunk Művelődési Házában elkezdtem az első kézműves foglalkozásokat, táborokat, miközben az elmúlt években folyamatosan képeztem magam, és újabb, és újabb technikákat tanultam. Gondolom azért a bizonyítványaimat nem kell ide belinkeljem :) De a viccet félretéve, nem gondolom, hogy ezek után, akik egy-két éve foglalkozik hasonló dolgokkal ( hozzá teszem ezzel nincs semmi problémám, hiszen számtalan jó példa van! ) joguk van számon kérni, és megpróbálni eltántorítani attól, hogy ez a műhely létrejöjjön, ami ráadásul már működött is, csupán 4 éve úgy hozta az élet, hogy egy kis időre szüneteltetnem kellett. Persze addig sem tétlenkedtem, mert ennek a kis kényszerszünetnek a gyümölcse a http://kreativkertkreativotthon.blogspot.hu/ illetve a hozzá tartozó facebook oldal, https://www.facebook.com/kreativkert aminek a számai talán engem igazolnak. Tehát az utam nem keresem, hanem folytatom ott, ahol 4 éve abbahagytam.

És akkor ki is vagyok én?

És aki egy percig sem adja fel, hogy az álmait tovább álmodja és megvalósítsa.

Köszönöm, ha elolvastál, megértettél, és továbbra is szívesen olvasod az oldalam, netán ellátogatsz hozzám, egy kellemes hangulatú, garantáltan pihentető workshopra, ahol személyesen is megimerhetsz.

Eni