Az a helyzet, hogy a Szilveszter és én valahogy sosem voltunk jóban egymással. Pontosan ezért a dekorációra sem fektetek túl nagy hangsúlyt, de az utolsó pillanatban a lelkiismeretem valahogy mindig megszólal. Nem volt ez másképpen ma sem, így hirtelenjében ezt sikerült összedobnom, remélem elnézitek nekem, hogy nem ez lett, lesz valószínűleg az év posztja :)

Szeretem ezt a maradék barna boát, mert szinte minden alkalom tökéletes kelléke :)

Árnyjáték :)

Egy maszk Szilvesztertől farsangig szintén maximálisan kihasználható, én ezt különösen kedvelem, mert véletlenül passzol az otthonunk színeivel :)

Ünneplőben az íróasztalom, így ma garantáltan nem dolgozom :)

A boa ebből a koszorúból maradt, ami szintén egész évben használatban van, most színes kis lampionokat kapott plusz dekorációnak.

A kéményseprő,és a négylevelű lóhere ilyenkor nálunk elmaradhatatlan kellék.

5, 4, 3, 2, 1, 0 és felkerül a 2015-ös felirat!

Vajon mit hoz 2015?

Ezzel a néhány villám ötlettel kívánok nektek nagyon boldog új évet, és kívánom, hogy minden álmotok teljesüljön az új esztendőben!
BUÉK!
Eni

Még emlékszem a napra, mikor a tavalyi záróposztot írtam, mintha csak ma lett volna. Hihetetlen, de megint elszaladt egy év, méghozzá nem is akármilyen. Megmondom őszintén próbáltam számot vetni, sorrendbe rendezgetni a dolgokat, de annyi minden történt, hogy egy poszt egészen biztosan kevés lenne, hogy mindezt leírjam. Egy azonban biztos, 2014 számomra a változások éve volt, és bár sokszor voltam mélyponton, ha mérlegre teszem a dolgokat, azért a jó dolgok vannak többségben.
Kezdjük mindjárt az év elejével, mikor a szezon előtti hajrában, rögtön két kiállításon kellett részt vennem, a stand tervezéstől, építéstől, a tárgyalások lebonyolításáig. Kő kemény időszak volt, így a blogot egy kicsit el is hanyagoltam, amiért ezúton is elnézéseteket kérem! Ekkor fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy ezt bizony így sokáig nem fogom bírni. Döntenem kell, még pedig minél előbb. Végül nem én döntöttem, hiszen a "hajtásnak" meglett a következménye, így már nem volt miről dönteni. Sajnálom, hiszen küzdelmekkel teli, de nagyon eredményes 3 év volt, rengeteg általam megálmodott és megvalósult ötlettel. Nem így terveztem.
Persze közben az élet is ment tovább, és én egyszer csak azt vettem észre, hogy az RTL Klub esti híradójában találom magam. Majd jött az RTL reggeli műsora, amiből lassacskán rendszeres " szereplés " lett, legutóbb éppen decemberben.
Majd valahogy nyár végén kezdett bennem motoszkálni a gondolat, hogy bizony jó lenne a hobbimból élni, és azt csinálni amit valójában szeretek, amit tanultam. Így született meg az EnArt Design Stúdió gondolata, amiből szép lassan valóság lett.
Erről természetesen poszt is született, erről bővebben itt olvashattok:
http://kreativkertkreativotthon.blogspot.hu/2014/09/na-de-ki-is-vagyok-en.html
http://kreativkertkreativotthon.blogspot.hu/2014/11/es-vegre-lehull-lepel.html

Közben worksopok jöttek mentek, felsorolni is hosszú lenne kinél mit tanultam, így ez egészen biztosan egy külön poszt lesz :) Ezúttal is köszönet érte, remek tanítóim voltatok!
Beleszerettem a stencilezésbe is, melynek kapcsán megismerkedtem Dittával, a http://decorlabor.hu/ megálmodójával. És szinte ezzel egy időben Varga Juditnak köszönhetően a http://www.pentacolor.hu/ tulajdonosával, és számtalan általa fejlesztett új termékkel, mindezt egy blogger találkozó keretein belül.
Novemberben a saját workshopjaim is elindultak, ahol két blogger társamat szintén muszáj megemlítenem, hiszen nagyszerű vendég kézművesnek bizonyultak!
Az egyikük Bianka akinek facebook oldalán ( https://www.facebook.com/BluerDesign ) nap mint nap számos szépséget találtok, és Judit, aki szabad kézzel is úgy tud rajzolni, mint nagyon kevés ember, emellett természetesen gyönyörű dolgokat készít, Őt itt találjátok: https://www.facebook.com/czippelart?fref=ts
Mint említettem rajtuk kívül nagyon sok bloggerrel, és persze rengeteg új emberrel ismerkedtem meg, szinte lehetetlen őket a teljesség igénye nélkül felsorolni :)
Ahogy így írom a sorokat sorra jutnak eszembe a dolgok, többek között, hogy néhány hónapig egy DIY oldal szerkesztésében is részt vettem, és Szer Noémi a Szeretlek Magyarország szerkesztője is megkeresett közben, hogy néhány cikkemet közölhetné e? Persze, hogy boldogan mondtam igent :)
Mindeközben, épült, szépült a Polgári Otthon is, de azt már végképp nem tudom megmondani mi milyen sorrendben, és mikor? :)
Természetesen 2015-re is megvannak a tervek, nem is kicsik, így babonából csak kettőt árulok el, az egyik a konyha befejezése, a másik pedig nem más mint egy kerti tó, ami részben körülöleli a nemrégiben felújított filagóriát. Ha a többi csupán álom marad én már akkor is boldog leszek! :)
Mint tudjátok, egy folyton pörgő nyughatatlan ember vagyok, így azt hiszem nem árulok el titkot, ha azt mondom üzleti terveim is akadnak bőven, és remélem az ültess velem " akció " is folytatódik, sőt követői is lesznek jövőre!!!
Végezetül nem maradt más hátra, mint, hogy megköszönjem azt a sok szeretetet, kedvességet, támogatást, amit az elmúlt egy évben tőletek kaptam, remélem 2015-ben újra találkozunk!
Új lendülettel, új posztokkal, új lájkokkal.....
Viszlát 2014! :)



Eni
 “Bármihez, amit megtehetsz vagy megálmodsz fogj hozzá! A merészségben zsenialitás, erő és varázslat rejlik.” (Goethe) 

Másnap jó korán fölkelt, és neki akart ülni a munkájának; hát ott áll: készen az asztalán a pár cipő. A suszter ámult-bámult, nem tudta, mit szóljon a dologhoz. Kezébe vette a cipőt, alaposan végignézte, minden varrást, minden szögelést apróra megszemlélt; nem volt azon semmi hiba, nincs a: a mestermunka, amelyik különb lehetett volna.
Hamarosan vevő is jött. Nagyon megtetszett neki a cipő. Fölpróbálta: éppen ráillett a lábára.
- Mintha csak nekem készítették volna! - mondta örvendezve, és mert úgy találta, a suszter keveset kér érte, valamivel többet adott az áránál. pontosan annyit, hogy éppen két párra való bőr tellett ki belőle. A suszter este ezeket is szépen kiszabta.
"A többi munkát majd megcsinálom holnap reggel - gondolta -, ráérek a dolgomtól."
De mire másnap fölkelt, készen állt két pár cipő, neki a kisujját sem kellett megmozdítania. Vevő is akadt mind a kettőre, jól megfizettek értük, s a suszter, a pénzen most már négy párra való bőrt vásárolhatott.
Harmadnap reggel azt a négy pár cipőt is készen találta. S így ment ez tovább napról napra, hétről hétre. Amit este kiszabott, az reggelre elkészült. A cipész hamarosan tisztes jövedelemre tett szert, és megint jómódú ember lett belőle.
Karácsony táján egy este szokása szerint ismét kiszabta a másnapi cipőkhöz a bőrt, aztán, mielőtt lefeküdtek, azt mondta a feleségének:
- Hallod-e, lelkem, mi lenne ha ma éjszaka fönnmaradnánk, és meglesnénk, ki az, aki ilyen szorgalmasan segít nekünk a műhelyünkben?
Az asszony ráállt a dologra, hiszen maga is sokat töprengett már rajta, csak hát nem mert előhozakodni vele az urának. Mécsest gyújtott, és föltette a szekrény tetejére, aztán elbújtak a sarokban. Onnét figyelték, hogy lesz, mi lesz.
Mikor a toronyban éjfélt ütött az óra, egyszer csak valami kaparászást, topogást, izgést-mozgást hallottak; az ajtó egyarasznyira kinyílt, és két kedves kis manó surrant a szobába. Se szó, se beszéd, odaültek a suszter asztalkájához, fogták a kiszabott bőröket, és munkához láttak. Olyan fürgén, olyan ügyesen dolgoztak, parányi kis ujjukkal olyan szaporán varrtak, tűztek, hogy a suszter azt sem tudta, hová legyen ámulatában.
A manók addig egy szempillantásra sem hagyták abba a munkát, míg a cipők el nem készültek, és fényesre pucolva ott nem sorakoztak az asztalka mellett. Akkor egyet füttyentettek, s illa berek! - eltűntek.
Másnap reggel azt mondta a suszterné asszony:
- Meg kell hálálnunk ezeknek a manóknak, hogy jómódba juttattak minket. Pucéron szaladgálnak az istenadták, még jó, hogy meg nem fagynak! Tudod, mit? Varrok nekik ingecskét, kabátkát, mellényt, nadrágot, kötök nekik harisnyát is, te meg csinálj mindegyiknek egy pár szép kis cipőt.
Egész nap ezen dolgoztak; az asszony kezében szaporán járt a kötőtű, csattogott az olló, készültek a kis ruhák, az ember meg a székén kuporgott, és kalapált, szögelt, forgatta a kaptafát, míg a kis cipőket meg nem csinálta. Este aztán a kiszabott bőr helyett az ajándékokat rakták oda az asztalra; szépen elrendeztek mindent, elbújtak a sarokban, és kíváncsian lesték, mit szólnak majd a manók.
Azok szokás szerint pontban éjfélkor meg is jelentek, és tüstént dologhoz akartak látni. Hanem ahogy az asztalra esett a pillantásuk, lecsapták a szerszámaikat és azt sem tudták, mihez kapjanak, mit simogassanak, minek örvendezzenek. Egykettőre bebújtak a kis ruhákba, felhúzták a kis cipőt, füttyentgettek, rikkantgattak, egyszerre csak cincogva nótázni kezdtek.
Ugye, milyen csinos fiúk vagyunk?
Többet bizony nem is suszterkodunk!

- énekelték; körültáncolták az asztalt, szökdécseltek, ugrándoztak, végül aztán kiperdültek a szobából.
Nem is jöttek vissza soha többet.
A suszternak pedig élete végéig jól ment a sora mindig volt munkája, és minden sikerült neki, amihez csak hozzákezdett.


Én ezzel a számomra nagyon kedves mesével, ( ami visszarepít egy kicsit a gyerekkoromba ), szeretnék nektek BÉKÉS, BOLDOG ÜNNEPEKET KÍVÁNNI!
Köszönöm, hogy ennyien velem voltatok, támogattatok, biztattatok, remélem 2015-ben újra találkozunk! :)
Eni

Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.
... Bizalmas szívvel járom a világot
S amit az élet vágott,
Behegesztem a sebet a szívemben
És hiszek újra régi szeretetben,
Ilyenkor decemberben
... És valahol csak kétkedő beszéd
Hallok szomorúan nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak s higgyünk rendületlen
S ne csak így decemberben.
Juhász Gyula: Karácsony felé.

Nem szeretnék, hosszú litániát írni ehhez a poszthoz, mert úgy gondolom ez a kis versidézet mindent elmond arról, hogy mit gondolok én erről az időszakról. Az advent számomra valóban a készülődés, várakozás időszaka, ami az ajándékkészítésről, a ház ünneplőbe öltöztetéséről, és természetesen az elmaradhatatlan sült alma, és mézeskalács illatról szól. Ebbe engedek most egy kis betekintést, hogyan készülődöm én, miközben a lakásban folyamatosan halk karácsonyi zene szól.

A lakás ékessége, talán mert most csináltam először, idén ez a grincs fa.

Természetesen a háló sem maradhatott ki, hiszen bármilyen hihetetlen, időnk nagy részét ott töltjük.

Ékszertartó ünnepi ruhában.

Balerinám mellett a másik nagy kedvenc a jégkirálynő, angyalnak álcázva.