Ezt a mondatot azt hiszem mostanában rengetegszer fogjátok hallani tőlem, hiszen a Pentart termékek között idén rengeteg az újdonság, és én éppen amelyiket próbálgatom, azzal esek szerelembe :) Persze a vaspaszta esetében ez nem volt szerelem első látásra, mert amikor először a kezembe fogtam, megmondom őszintén fogalmam sem volt mit fogok készíteni belőle. Csupán annyit tudtam, hogy valami mást, valami olyat ami eddig még nem jött szembe velem. Szeretem a kihívásokat, ezt azt hiszem már többször leírtam, ez olyan Bak tulajdonság, én pedig egy vérbeli Bak vagyok, annak minden előnyével és hátrányával :)
Szóval kezemben a vaspasztával mászkáltam a lakásban, és mustráltam a dolgokat, vajon mit lehetne " feláldozni "? Így esett a választásom egy fehér csészére, mondván ezzel túl nagyot nem hibázhatok, bár egy csésze önmagában lekenve, lássuk be még nem túl nagy szám. Már már kezdtem elkeseredni, mikor eszembe jutottak a régóta gyűjtögetett képek, amiken csészéből készült madáretetők voltak, na  akkor végre beugrott, ebből bizony madáretető lesz. Innentől már sínen voltam.

A kiszemelt " áldozat ".

És amit még jártamban keltemben találtam.

Mivel mindenképpen rusztikus hatást szerettem volna elérni, a pasztát, nem ecsettel, hanem egy pici szivaccsal hordtam fel a csészére, mindenféle előkészítés nélkül.

A végeredményt viszont túl sötétnek találtam, így került képbe a mohazöld Dekor Paint, ( ami szintén újdonság ) és ebből is került egy réteg a cserépre. Én ha dolgozom valamin mindig próbálgatom a színeket, így került képbe a befőttes üveg. Miután eltaláltam az általam megfelelőnek ítélt színt, némi száradás után, még egy kis wax is került a csészére.

Egy utolsó szín próba, ami után már úgy gondoltam nincs további teendőm a csészével, így már csak a koszorút kellett összehozni.

Miután a koszorú elkészült egyetlen teendőm maradt, egy cinkegombócot ragasztottam a csésze közepére, nálunk ez a bevált téli madáreleség, a cinkék imádják :)

Ugyan még nem a végleges helyén, de már az udvaron.

A csészét már napok óta tesztelem, és egyenlőre tökéletesen állja a nem mindennapi eső mennyiséget, így nálam egyenlőre ötösre vizsgázót, sőt a csészét hamarosan néhány kaspó követi majd, mert egyszerűen imádom a patináját, közelről olyan mintha már időtlen idők óta a kertben állna. És aztán következnek az agyag szobrok, és egyéb apróságok, amiket eddig télire be kellett hoznom, mert a fagyot nem bírták. És igen a jó hírt a végére tartogattam, amit vaspasztával kezelünk az fagyállóvá válik! Ugye hogy ezek után érdemes kipróbálni? :)

Eni