Az egyik legegyszerűbben elkészíthető koszorú, tol-boából és gömbökből. A színeket kedvünk szerint variálhatjuk.

Moha koszorú mikulássapkával, amire már csak egy szemet kell "varázsoljunk".

Azok kedvéért akik a kicsit bonyolultabb megoldásokat kedveli :)

Egy régi képkeret, krétafesték,és készen is van a dekoráció.

Egy ilyen kerámia festékkel díszített Grincses bögréből még a kakaó is jobban esik.

Mint a mesében.

És a valóságban, melyhez hasonlót, természetesen piros díszekkel is Neked is lesz lehetőséged készíteni, az EnArt Desing Stúdió szervezésében.

Szerintem a november nem csak számomra, sokak számára, olyan nem szeretem hónap. Sötét van, köd van, és már a fák aranyló színei is csak szép emlékek. Az esték hosszúak és olyan vánszorgósak, de a karácsonyi készülődés időszaka még kicsit távolabb van, hacsak nem a bevásárló központokban időzünk, ahol már minden csillog villog és karácsonyi zene szól. Nem tudom Ti, hogy vagytok vele, de számomra ez inkább visszataszító, mint sem felemelő és már közel sem emlékeztet gyermekkorom békebeli karácsonyaira, amikor valahogy mindennek megvolt a maga ideje. Pontosan ezért én még ilyenkor nem is kezdem el feldíszíteni az otthonunkat, csupán figyelgetek, gyűjtögetem az ötleteket, na és persze megpróbálom túlélni a novembert. Az évek során erre jó pár praktikát összegyűjtöttem, ami most megosztok veletek is, hogy egy kicsit könnyebben, gyorsabban teljen az idő.

Egy jó újság mindig beválik, esetemben ezek vagy lakberendezési újságok mint pl. A mi otthonunk, Veranda vagy pedig igényes női magazinok, mint a Redikül. A linkekre kattintva ha van kedvetek beleolvashattok Ti is, az aktuális lapszámokba, vagy csatlakozhattok az újságok facebook oldalához.

Egy jó könyv tudom, hogy nem olcsó, de ma már számtalan lehetőség van könyvek csereberéjére, vagy akár egy jó antikváriumba is érdemes benézni, sok kincset talál az ember.

Nem jön rosszul ilyenkor egy új hobbi sem, esetemben ez most a varrás, amihez be is szereztem a szükséges alapanyagokat :) Persze nem kell nagy dolgokra gondolni, nem nagyestélyit készülök varrni, csupán a magam kedvéért öltögetek ezt azt. A másik ilyen hobbi ami rajta van a bakancslistámon az a horgolás, de az még egy kicsit várat magára, ne siessünk ennyire előre.

A másik új szerelem, amit szintén a magam szórakoztatására csinálok, illetve kísérletezgetek vele, az a kerámia por. Persze ne csakúgy céltalanul, ezek a helyes angyalkák, majd ha eljön az ideje az adventi koszorút fogják díszíteni. A kerámia port itt tudjátok igen kedvezményes áron beszerezni.

Ilyenkor november, december tájékán rengeteg a workshop, én egy macaron sütőset választottam magamnak, de több helyen már a karácsonyi ajándékokat is elkészíthetitek, egy egy foglalkozás keretein belül. Az általam tartandó workshopokról itt találtok bővebb információt.

Néha egy egészen apró dolog is szebbé teheti a napunkat, én ma ezzel a szarvasos papírzsepi szettel leptem meg magam :) Aki tudja, hogy mekkora "rajongója" vagyok a szarvasoknak, szerintem ezen egy cseppet sem lepődik meg, mint ahogy azon sem, hogy ez számomra olyan érzés volt, mintha egy valóban értékes kinccsel, mondjuk egy régen vágyott táskával leptem volna meg magam.

Persze néha drágább dolgokra is költök, bár ez sem a luxus kategória, és akik ismernek tényleg tudják, hogy rajongok a vadászatért, szóval ez nálam nem egy múló hóbort, amin jövőhéten túl akarok majd adni. És a kulcs valóban ebben rejlik, ha meglepjük magunkat valamivel, az tényleg olyan dolog legyen, ami örömet okoz, és hosszútávra szól. Gondolom mondanom sem kell ennek a szettnek is mennyire megörültem mikor ráleltem a H&M legújabb kollekciója között.

Egy finom minőségi tea szintén szebbé tudja tenni az estéinket esetemben, most ez a cseresznyés marcipános a sláger, amihez a finom illatgyertya szintén elengedhetetlen, amit az F&M  Home polcain találtok.

És az utolsó tippem, ami nagyon fel tud dobni egy esős novemberi délutánt, az nemmás min egy  össznépi barátnős alkotás, főleg ha mindehhez egy finom forró puncs is párosul :)

Gyömbéres puncs, ahogyan én szeretem:

A teát a vörösborral és a cukorral felforrósítjuk. Hozzákeverjük a szilvalét, a rumot, a fűszereket, majd 30 percig takarékon főzzük. Ha elkészült, a puncsot poharakba töltjük, és ízlés szerint díszíthetjük. Ehhez használhatunk narancshéjat vagy fahéjat.

További puncs recepteket itt találtok.

Tulajdonképpen ez a nap is úgy indult mint bármelyik másik, talán azon kívül, hogy Tamás lebetegedett, így a szokásos vasárnapi Antik Placc, Budakeszi túránk elmaradt. Gondoltam semmi gond egy szabad vasárnap, gyorsan összekapom a konyhát, és befejezem a félbehagyott alkotásokat. A baj talán ekkor kezdődött, mert miközben vettem ki a maradék túrós tésztát a jénai teteje leesett és ripity darabokra tört :( Na ekkor tört el a mécses, és én csak guggoltam a jénai fölött és vigasztalhatatlan voltam, szegény Tamásom hiába mondogatta, hogy semmi baj, majd veszünk másikat, én megállíthatatlanul zokogtam, hogy de hát ennek már nem lesz teteje. Ő meg tehetetlenül állt fölöttem és nem nagyon értette minek ezen ennyire nekikeseredni, hiszen nem dőlt össze a világ. És valóban a világ a jénai miatt nem dőlt össze, de tulajdonképpen összedől minden pénteken, mikor a fiúk átmennek egy hétre apához. Nekem ezt az elmúlt négy évben valahogy még azt hiszem nem sikerült feldolgoznom, és talán sosem fogom, hogy hogyan lehet, hogy az egyik héten vannak gyerekeim a másik héten nincsenek? És persze azt is tudom, hogy az apáknak is vannak  jogai, a fiúk is jó helyen vannak, de mégis olyan üres ilyenkor minden, és ha nem kötöm le valamivel magam, akkor ezt nagyon nehéz elviselnem. Talán ennek a mostani pityergésnek is ez volt az oka, különösen azok után, hogy egy nagyon tartalmas szép őszi szünetet töltöttünk együtt, annak ellenére, hogy a fiúk már nagyok és nem igénylik az én állandó társaságomat. És itt jön az én másik problémám, ami a belegondolok szintén pityergésre ad okot, hiszen tudom, hogy lassan muszáj lesz leválnom róluk hiszen ők is a saját életüket szeretnék élni, de én ehhez még úgy érzem nem állok készen, szeretném ha mindig itt lennének, mindig velem lennének, és igazából az időt is nagyon szeretném megállítani itt és most, bár tudom, hogy ez az élet rendje,és a saját fejemben kell rendet tennem.
Majdcsak eljön a következő péntek, és majdcsak feldolgozom lassan, hogy az idő bizony telik....
Addig is pár kép a mi őszi szünetünkről, a fiúk kérésére az Ő képeik nélkül.

Séta Vácon, ragyogó napsütésben, ahol nem maradhatott ki a helyi piac sem, ahol isteni lángost ettünk és békebeli teát ittunk.

Ha összetudjuk egyeztettetni ezekre a túrákra pici keresztlányom és anyukája is velünk tart, bár ilyenkor a babakocsit nem nagyon adom ki a kezemből :)

látogatás Vácrátóton egy igazi "tök birodalomban", ahonnan érdekesebbnél érdekesebb tökökkel tértünk haza.

Bár sütni a fiúk nem tartottak velem, azt hiszem a végeredmény igen csak ízlett nekik :)

A tökfaragás sem maradhatott el, ez nálunk már régi hagyomány, én még a dédikémmel együtt faragtam az első töklámpásomat.

Lilinek nyuszitök készült, lám az anyukája is rám ütött, hiszen igen kreatív :)

Közben egy egyéni transzfer workshopot is beiktattam, erről itt olvashattok bővebben.

Miközben  mi transzferáltunk, Gergő is kreatívkodott, uzsonnát készített a bátyjának :)

A séták sorából a mellettünk levő Erzsébet park sem maradhatott ki, amit Ámor kutya is nagyon élvez, minden egyes alkalommal. Én már kevésbé, mert a gazdi mellett levő séta még mindig nem nagyon megy, így számomra ezek a séták egy kisebb erőnléti edzéssel érnek fel.

Mit is írhatnék ezek után, azon kívül, hogy rövid volt, és hogy nagyon hiányoznak a fiúk, de ők most egy másik asztalnál ebédelnek, hiszen nekik van egy másik családjuk is, és ez talán így is van rendjén, csak az anyai szív másként működik.
És ez a poszt is egy kicsit más mint a többi, hiszen talán ennyire mélyen a magánéletebe sosem avattalak be benneteket, és azt is tudom, hogy ezzel most leromboltam valamit, amit évek óta építgettem, mégpedig a saját imidzsemet, a tudatos, határozott nőről aki mindig tudja mit kell tenni, mi a helyes.....
Nem, sajnos nem tudom, én is csak egy esendő ember vagyok, aki sokszor hibázik, elesik, majd feláll, újra elesik...egyszóval ugyanúgy éli az életét mint mindenkimás, és ugyanolyan hétköznapi problémákkal küzd mint mindenki más.
És tulajdonképpen még abban is bizonytalan, hogy ezt a posztot érdemes e megosztani vagy sem? Kíváncsiak vagytok az én valódi életemre vagy sem? Számtalan kérdés amire nem tudom a választ, de talán majd Ti eldöntitek. Én már azért is hálás leszek ha szimplán elolvassátok, és elnézitek nekem, hogy nem egy újabb DIY ötletet hoztam
Eni